"Intellektuális szösszenetek" (6) (359. bejegyzés )

A lényeg a kép alatt kezdődik! 

Ez a lány az álmaimból lépett elő. Nem azért mert szép, dehogy! Illetve nem csak azért… Hanem mert az én álmaimban a nők meztelenül járnak az utcán, meleg nyári napon, és gyönyörűek, és egyetlen férfi sem inzultálja őket. A nők, de a férfiak is az esztétikai szépség kellékei, s mindenki csak gyönyörködik a másikban az utcán, és senki senkit nem molesztál! Az emberek tiszteletben tartják a határokat, mégis engednek a vizuális gyönyörűségnek. Az én világom intelligens, jóakaratú, érzéki világ. És azért csak álom, mert nem tudom meggyőzni ezt a sötét, álszent világot arról, hogy az én álmom a jó, és nem a világ életfelfogása és életgyakorlata! Az én világomban persze mindenki vonzó, fiatal és nem öregszik. Mindenki nyíltan és intelligensen beszél az erotikáról is, úgy, mint bármi másról, s nincs benne erőszak, és a nők teljes szépségükben ragyoghatnak ott fiatalon és meztelenül. Az én világom egy tökéletes világ, ezért csak álom. És természetesen az én világom nem csak a testről szól, hanem pont ilyen szép benne a lélek és a szellem is… Ez a hármas egység pedig sehol nem borul fel, hanem egymással harmonizál és kiteljesedik… Ez a világ képmutatástól és rosszakarattól mentes, és nyílt teret enged a lelki, a szellemi és a testi szépségnek is. Ezért meztelenek benne az emberek! De nem csak a testük az, hanem a lelkük is… Hiányzik belőlük az álarc, a hazugság és a képmutatás… Tudom, ez csak álom, de akkor is büszke vagyok rá, hogy az enyém…

(Rajnai Lencsés Zsolt)