Rajnai Lencsés Zsolt: Ím’ a
hús
- egy női akthoz,
mely sziklapárkányra hajlik...
Ím’ a hús, mi kőre hajtva áldoz,
semmicske derűt hajlít a világhoz,
s vágyik, mint élni vágy az ember,
mert halni nem tud, nem akar, nem mer…
És teste szöszke, csorgó, lantja, bája,
a lét termékeny, fogyhatatlan tája,
min fel-le jár a kéj, a csók, – mi ritka,
mint végességünk értésének titka.
2011. június
(A verset a fenti kép ihlette 2011-ben...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése